HU
Magyar
HU
Magyar
GB
ENG
Weboldal címe
Weboldal alcíme
Weboldal címe
Weboldal alcíme
HU
Magyar
HU
Magyar
GB
ENG
HU
Magyar
HU
Magyar
GB
ENG
Fejléc cím szövege
Lorem ispum
HU
Magyar
HU
Magyar
GB
ENG
Weboldal címe
Weboldal alcíme

A KREÁTOROK szíve-lelke:

Zsolti

aki a tűzet meggyújtja

Foglalkozása történész, műtárgyvédelmi asszisztens és hobbi rajzoló.

(Ahogy a kisfia nevezi foglalkozását: MÚZEUMISTA)

A munkahlyemen igazán a tárlatvezetésekben tudok kibontakozni, ahol a pozitív visszajelzések is sokat lendítenek azon, hogy még nagyobb erőbedobással csináljam, azt amihez értek.
A múzeumban állományvédelemmel kapcsolatos feladatokat végzek. A gyűjteményi raktárakban őrzött, különböző alapanyagú műtárgyakon (fém, fa, bőr, stb.) az elfogadott tisztítási és konzerválási eljárásokat csinálok.

Kiállítások megrendezésében sokszor közreműködöm. 

Hobbim a ​logótervezés, karakter rajzolás. Szeretem megragadni a egy egy személyiség jellemét, s ezt átültetni a grafikába. Fontos a személyes kontakt, hogy még hitelesebb képet ábrázolhassak arról, akinek kívánságára készül egy-egy vázlat.
Nem vagyok a szavak embere, beszéljenek helyettem inkább a rajzaim.
A honlapunkhoz jó böngészést kívánok!



Háttérmunka:

Lilla 

Aki a tüzet táplálja.

A honlap kezelése és a háttérmunka az én reszortom. Besegítek férjemnek, hogy rajzai a virtuálsi világban is megelevenedhessenek.

Életemben két fontos elem van a családomon kívűl, a hobbim és a hivatásom. Pedagógus vagyok, 3 kisgyermek édesanyja jelenleg GYED-en háztartásbeli. :) Szeretném,ha a férjem is kitudna az alkotásban teljesedni ezért dolgozom a keze alá egy kis önzetlen segítséggel.

Én az amatőr írásban -ahogy egy barátnőm mondja "szösszenetekben"- és a kreatívkodásban egyaránt ki tudok teljesedni, ezért ezeket hobbi szinten is űzöm. 

Rajz-vizuális kommunikáció szakon végeztem (a Nyírgyházi Főiskolán) alkalmazott grafikusi szakiránnyal. Valamint egy félévet tanultam ​Finnországban a Kajaani University Consortium vizuális kommunikáció szakán. Pedagógiai munkám során fontosnak tartom, hogy a gyerekek minél tágabb anyagismerettel  rendelkezzenek. Igyekszünk minél több féle technikát kipróbálni. Előtérbe helyezve a komplexitásra törekvő nevelést, s egyszerre több érzékszervet megmozgatni egy-egy foglalkozáson (Tárgyak csukott szemmel való tapogatása, dombormű készítés, emlékezetből rajzolás -”úgy ismerem, mint a tenyeremet” - szaglás és színek, zenére alkotás, honfoglaláskori ékszerek készítése dombornyomással, sokszorosító grafikai eljárások és még sorolhatnám.) 
Ebben a felgyorsult információs társadalomban fontos, hogy modern “kortárs” kifejezési eszközökkel is ismerkedjenek a tanulók. ( anaglif szemüveg készítés, alap videoszerkesztö programokkal, képmozgatás, gyurmaanimáció készítés) Erre nagyon jó lehetőséget biztosítanak a művészeti foglalkozások). Diákjaimmal lelkesen készítettünk már interaktív kiállításokat zoo-tropokkal és camera obscurákkal. Adtunk elő performance darabot. Mindezek mellett múltunk értékeit is ápolni kell -amik meglátásom szerint könnyen a jelenbe ültethetőek a folk-etno divatáramlatnak klöszően-  s így megjelennek alkotásainkon a népi díszítőművészet motívumai. Művészetis foglalkozásokon elsősorban egy kis nyugalomszigetre jöhetnek kreatívkodni a gyerekek. A legfontosabb, hogy energiájukat az alkotásba fordítsák, és kicsit megfeledkezhessenek a hétköznapi problémáikról. Agyagozhatnak, korongozhatnak, domboríthatnak kenőcsöstubust, linót metszhetnek-kisebb felületi sérülésekkl :) -vagy papírsárkányt tervezhetnek.  Nagyon fontos, hogy megértsék, ma  a vizuális kommunikáció tantárgy nem csak csendéletek és beállítások valóságszerű ábrázolásából áll, hanem a látás útján szerzett élmények, tapasztalatok feldolgozásából (  jelbeszédekkel, szimbólumokkal fejezzük ki aznapi hangulatunkat, mobiltelefonal tanuljuk aperspektívát és dolgozunk fel helyi kiállításokat).
Jött egy pályázati lehetőség, aminek köszönhetően anyukáknak és kismamáknak is tarthatok foglalkozásokat az "Anyaidő" keretein belül a HajdúságiMúzeumban.
Egy kedves volt tanárnőm jóvoltából, a KACS műhely klözreműködésével szerveztem alkotó tábort tanítványaimnak Bodrogolasziban, ahol a gyapjú kiegészítők, bábok készítése, a pirográffal égetés és a diófapác is nagy szerepet kapott. 
Végezetül hiszem és vallom Butler Yeats szavait, hogy az oktatás nem arról szól, hogy megtöltünk egy csöbröt, hanem hogy meggyújtunk egy tüzet.



Elmélkedés a vizuális kommunikáció fontosságáról

(Írta: Görögh-Nagy Lilla)

Egyik délelőtt a tanáriban,beszélgettünk egy  kollégámmal-akit egyébként nagyon kedvelek-, egy volt tehetséges diákunkról. Mind a ketten örömmel nyugtáztuk, hogy pályát módosított, mire én reménykedtem, hogy újra az alkotás felé terelődik az élete. Erre kedves tanártársam jelezte, hogy csak rajzzal ne tanuljon tovább, abból NEM LEHET MEGÉLNI! Akkor egy mondattal lezártuk a véleménykülönbséget, de azóta is itt zakatolnak fejemben a szavai. Mikor a töménytelen vizuális inger zúdul ránk mindenfelől a nagyvilágból. A digitális eszközök és a média folyamatosan bombáz minket képi elemekkel .Azokat vajon kik készítik el, állítják össze?  Hihetetlen, hogy az emberek még mindig nem tudják elfogadni a rajz és média tantárgy létjogosultságát. Hogy a webes work shopok, hand made termék családok, kreatív anyukák termékei gombamód szaporodnak a neten. A youtubon pedig nem egy fiatal próbálkozik videó vágásokkal. Én hiszem, hogy meg lehet élni belőle,ha ügyesen csinálja az ember. Mellesleg a pénz nem boldogít, lehet közhely, de így van. Valószínű, hogy  a versenyszféra szakmáiban meg tud élni, de vajon szeretni is fogja azt a mit csinál? Mikor megkérdeztem nem akar rajzzal tovább menni, nem szeret alkotni? Azt válaszolta, dehogy is tanárnő, az ALKOÁS az ÉLETEM! 
Megélni valamiből…. Én is megélek, pedig vizuális kultúrát tanítok. Tény, hogy néha hó végén maradhatna több néha a zsebben, - hogy nem egy telephelyen vagyok, hogy boldoguljak, - de ez általános magyar tendencia, mindenki ezzel küzd. SZERETEM a hivatásomat, azt, hogy bemegyek és alkotunk. Ennyi szeretet és pozitív visszajelzést kevés szakmában kap az ember, mint itt. A gyerekek nem röstellnek odajönni, hozzád, ha egy jó órát vagy foglalkozást  tartottál. Feltölteni alkotásaikat az instagrammra, pinterestre, vagy facebookra. Figyeljétek én erre vagyok képes,és még örömömet is leltem benne. Viszont egy nyüzsis kevésbé lelkes órából is le lehet vonni a konzekvenciát.
Úgy gondolom az embereknek szükségük van az ALKOTÁS ÖRÖMÉRE. Az ÉLMÉNYRE! 
Szóval a rajz (ami sajnos még mindig sokszor „csak” rajz és nem vizuális kultúra, -a gyerekek ilyen néven meg sem találják az ellenőrzőbe J-  )  heti 1 óra, a média tantárgy pedig sok helyen nincs is, ha pedig van hányattatott sorsú, tankönyvi, száraz anyag…
Amikor alkotótábort szerveztem, s nem jelöltem meg korosztályt, meglepődve tapasztaltam, hogy nagyon sok felnőtt hívott fel és érdeklődött, hogy ez most csak gyerekeknek szól?
Egyik volt gimnáziumi tanárnőm jött oda hozzám a napokban, hogy néha nem csatlakozhatna-e be a művészeti foglalkozásokba, mert őt a rajzolás-festés annyira kikapcsolja.


Igény van az alkotásra, a kikapcsolódásra ezt szerintem leszögezhetjük, csak nem tudom ezt az igényt mikor fogjuk belátni…