Otthon tanulunk
Régen volt egy olyan álmom, hogy én tanítom majd a gyerekeimet. S egy bölcs ember azt mondta, jól figyelj mit kívánsz...
Hát most taníthatom itthon, de én egyáltalán nem így képzeltem ezt az egész kálváriát. A történetek valós eseményeken alapulnak, ollòzások hétköznapjainkbòl,de fiktív személyekkel. :D ;)
AZ egész gyomorgörcs úgy vasárnap este kezdődik, mikor pittyen a telefon.
A Nagy fiam:
-Anyaaaa! Visszaküldték a környit!!!!
-Erre én: De hát miért?
-Nem tudom.
- Gondolom le lett osztályozva, hagyd figyelmen kívül.
-De anya akkor villog, hogy nincs a feladat elvégezve.
-Akkor pipáld, hogy leadva.
-Kipipáltam, most meg azt írja, hogy késve adtam le.
-Kisfiam altatnám az öcsédet, majd holnap reggel megnézzük.
-De anya visszaküldték a rajzot is.
-A tojásberzselést? Miért? Nem jól berzseltünk?
-Nem tudom, semmi nincs mellé írva.
-Jó add le még egyszer.
És akkor jön a reggel:
- Anya hogy kell 4 számjegyűt kettővel osztani?
- Nem tudom, nem emlékszem, de a googel a barátunk. Keressünk rá.
- De anya mi nem így tanultuk. Akkor keressük meg.
- Anya ez a negyedik füzetem matekból, az a másodikba van.
- Nem baj keressük meg.
- Mennem kell főzni.
-ANYA!!!- hallatszik az íróasztal mellől.
-Nem érek rá, az öcséd össze-vissza szarta magát.
- De anya, ez valami teszt és csak 20 percem van rá.
-Akkor már biztos tudod.
-Nem erre nem emlékszem. –Mire már könyektől elcsukló hangon kiált:
-Légy’szi gyere!-akkor ott hagyom pucin a kicsit és megyek, ő nagyon élvezi a helyzetet, de amíg a naggyal arról diskurálunk, hogyan kell válaszokat keresni egy könyvben a kicsi a létező összes bútort összekeni SUDOCREAM-mel, valamint egy Michelangelót megszégyenító freskót készít a gyerekszoba falára.☺️
-Anya, adnál tűt meg cérnát? –Fordul hozzám esedező szemekkel a középső, mire rájövök, hogy délelőtt 11-ig ő önállósodott a legtöbbet, hiszen rá semmi kapacitásom nem volt.
-Anya!-Jön mellém a nagy. Nehéz az angol. Apa segít?
Nem. Ő most dolgozik.
-Egy ebéd azért belefér nem?
Persze végre nyugalom, amíg nem pittyen ismét a telefon. Ebéd mellől felugrás. Vissza az angolhoz, te jó ég, ma még infó is van?
-Anya ezt ki kell nyomtatni, mert nem lehet bele írni.
-De hát kikopott a patron, számtech bolt meg már nincs nyitva.
Nem baj keresünk egy szomszédot.
Altatnom kell a kicsit.
Muszáj lenne délután nekem is dolgozni, de nem megy.
Én: -Te még mindig az angolt csinálod?
-Igen, mindent le kell írni.
-De hát miért, nem 45 perc egy angol óra? 2 óra hossza ülsz mellette. Muszáj lesz felállnod.
-Ki kell vinnem levegőzni a kicsiket.
-Nem anya, amíg nincs kész.
-De hát olyan szép idő van.
-Ezt most le kell adnom, mert a múltkor is vacakolt a net.
-Anya ez megint nem akarja feltölteni. Nem engedi a képet csatolni. Csak szöveget írhatsz.
-Mert nem feladatként adták.
-Valami nem jó.
- Akkor fotózd le, töltsd fel DRIVE mappába. Tedd link birtokában megtekinthetővé és csak linkel be.
-MI VAN??
-Jó megcsinálom.
-Gyerekek van valakinek művészeti foglalkozást tartnia online velem??
- Anya a kicsi eltört egy tányért!
-Apa elment bevásárolni, nem tudja összeseperni.
-Még tesiből egy sportolóról kel írni, ha nem küldöm vissza egyes és minden felszólítás után egy jeggyel roszabb.
-Ok. Ott a gép.
Végre benne vagyunk a délutánban lehet lazítani, összpontosíthatok a saját munkámra. Kézműves kellékek elő. Egy gyerek a kamera man, egy asszisztál, egy meg az akadályokat gördíti elém, hogy életszaga legyen a dolognak.
Persze elmegy a net. Majd feltöltöm, ha lesz. A Krétát sem tudom beírni. Talán nem szólnak…
S mikor végre este van és fürdenénk:-Basszus a matekot nem küldtük vissza. Gyorsan vedd elő, fotózzuk, küldjük, ja hogy nincs net. Nem baj, majd ha lesz kapjuk az emlékeztetőt, hogy nem küldtük vissza….
A hétvégéket szerintem jobban várjuk,min ezelőtt bármikor.
ZÖLDÜLŐ családunk
Mi egy fura család vagyunk.
Nézik mások mit akarunk?
Apa zsákot visz a boltba,
Kenyér kerül bele nyomba.
Nem kér nejlon zacsit soha.
Ha nem visz textilt, ölbe hozza.
A zöldségesnek leesik az álla,
Ha éppen egy függöny van nála.
Nem is firhang, gyümölcs háló,
Káposztáért kiabáló.
A kicsin cserélem a „gyapit”.1
-„Fúj te kimosod a kakit?”-
Kérdik sokan, pedig szuper.
Lehet rajta minta, dömper.
Ha van is rendes pelus- bomló,
Bambuszos, öko babának, nagyon jó.
A komposzt- dombunk benőtte a komló,
A sok zöld hulladéktól néha leomló.
Nem mehet rá akármi ám.
Narancs, kivi és a banán.
Bár a biogazda hangja érdes,
Ha ilyet veszünk picit mérges.
Evidens a szelektív.
Lesz abból sok papír ív.
A gyűjtő szigetekbe megy a sok kupak.
Az iskolába ezért tesszük meg az utat.
Ha a műanyag kerülne még is itthonra.
Festékes piklinek2 mama szépen elmossa.
Konzervdobozból lesz ceruza tartó,
Karácsonyfadísz lesz a régi izzó.
Sütő olajom a COOP-ba,
Apa néha oda hordja.
RECYCLE a szemetes zsák.
Ha zéró WASTE lennék az igazi mák.
A kádvizet nem engedi le a hugi.
Megmosdunk még benne az tuti,
Zoknid áztasd! Had’ ném, muti!
A mosószappantól lesz csudi!
Foltos lett a nagykabát,
Segít rajta a nátrium per karbonát.
Az én drága nagymamámtól azt tanultam,
A mosogató aljára, dugót hogyan dugjam.
A luffa szivacson jól csusszan a lúg,
A legvégén úgy is lebomlik amúgy.
A papírnak nálunk szürkés a színe,
Rajzolhatsz arra is, ha ennél több kéne.
Hétvégi program néha a „lomis”,3
És a legtöbb ruhánk bizony főleg turis.
Csak is háztól veszünk tejet,
Forrald gyorsan! Friss és meleg.
Nem szabad sosem folyatni a csapot.
A bambusz szívószállal ihatjuk a habot.
A szörpnek szódavízzel lesz szép a színe,
Cserélhető üvegének a kisboltban jó híre.
A szomszéd főzi szappanunkat,
Bambusz fogkefe súrolja fogunkat.
Házi mosógél a menő.
Mosószódával a nyerő.
Meg az ecet, bikarbóna,
Nem lesz büdös senki „hóna”.
Esővíz az drága kincs.
Nyáron annak párja nincs.
Fólia helyett viaszos vászon,
Az edények tetején hűtő-sapi háljon!
A suliba szendvicset tárolóban viszünk,
Az üveg kulacsban van tisztított vizünk.
Kedvenc még a kerti budi,
De ki nem megyünk télen tuti.
Téli sportunk favágás.
Tavasszal a ganézás.
Mindig vannak palántáink.
Télire meg pálinkáink.
Olvasni valónak a permakulti jöhet.
Vagy biodiverzitásról a legújabb kötet.
Kipróbájuk a mélymulcsot, ha eltoltuk a havat,
Hisz van trágya bőven a racka juhok alatt.
Szóval mi így eléldegélünk.
Ha néznek furcsán, nevetgélünk.
Hidd el nem nagy butaság ám.
Ha élni szeretnénk ezen planétán.
Sokat tehetünk a tisztább földért,
Sokan, együtt az élhető jövőért.
A „SAVE”-et én most megnyomom,
s szeretném, hogy kisebb legyen:
az ökológiai lábnyomom.
Folyamatban. :)